Patanjali Jóga Szútrák Pszichológiája + CD melléklet

India kiemelt fontosságú Szat-darsana rendszerén belül a Patanjali Jógaszútrák képviselik az illúzióból (Májá) való ébredést, a benső lény (Antarjámí), az összetett, s eleinte ellentmondásos személyiség egyetlen transzcendens harmóniába rendezésének tudományát (Jóga). A külsődleges anyagi teremtés (Prakriti) felé erőltetett erkölcsi megfelelés (Dharma) helyett, az önvaló (Átman) felkutatásának elsődleges feladatát (Jóga-szamádhi). A Jógaszútrák királyi útján már nincs helye a vakhitnek, itt már nem különféle vallások buzgó térítéseiről van szó, hanem a közvetlen (Pratjaksa) észlelésről (Avagama), lélek és Isten élményről. Az Upászana meditáció vagy a Legfelsőbb szolgálatának gyakorlata (Ísvara-pranidhána) által, a jelölt elérheti az Abszolútat. A kezdetnélküli (Anádi) vagy örökkévaló Brahman az Abszolút tudatosság, mely mindent betölt, és mindenhová kiterjed, magunkat is beleértve. Patanjali Risi jógaszútrái szerint az örökkévaló Önvaló, az Átman az, mely szívünkben a Brahmant képviseli, s egyedül őt kell a Szádhakának szüntelenül keresni (Szádhana), s végül megvalósítani (Szamádhi).

Következzék tehát a Jóga-tudomány elveinek feltárása. Jsz.1.1. kevesebb

OLVASSON BELE!

Előszó

Patañjali Rishi a Kr.e. 2. században alkotó és tanító filozófus, a jóga filozófia legjelentősebb képviselője, a Jóga Szútrák szerzője. A hagyomány szerint kiemelkedő fontosságú műveket alkotott még az Ájurvéda és a Szanszkrit nyelvtan területén is. A modern kutatás szerint vagy egy sokoldalú mesterről van szó, vagy mások is alkothattak Patañjali néven. Az ősi indiai hagyomány mitológikus emlékeket őriz Patañjali születéséről. Eszerint, ahhoz, hogy a jóga bölcsessége és gyakorlata megnyilvánuljon a földön, a nagy Rishi aláhullott a mennyből egy aprócska kígyó formájában, ezen a módon kerülve későbbi édesanyjához, egy Gonika nevű szűzhöz, aki maga is igen fejlett jógini volt. A hagyomány úgy tartja, hogy Patañjali Rishi nem más, mint az ezerfejű Ananta Sesa, a végtelenség kígyójának inkarnációja, aki Srí Visnu legfőbb támasza. A Patañjali Rishi alapította jóga-filozófiai iskola tárgya a benső Önvalóval (Átman) és az Istenivel (Ísvara) való egyesülés (Kaivalja). Patañjali Rishi jógája szerint Kaivalja a megszabadulás állapota. Tökéletes elszakadás az anyagtól és a lélekvándorlástól (Szamszára). A jóga meghatározása szerint: „elkülönülésről akkor beszélünk, amikor az elmélkedés tisztasága az egyén tisztaságával azonos.” Ebben az állapotban nincs fájdalom (Duhkham), de anyagi boldogság (Szukham) sem. Az anyagitól való elkülönülés közvetlen oka a megkülönböztető tudás (Vivéka-gjána). A komolyan gyakorló jógi neve Kaivalja-para, olyan megszabadulásra törekvő (Mumuksutva)1, aki az Önvaló (Átman) vagy a meditáció (Szamádhi) boldogságára vágyik. A jóga gyakorlás neve Szádhana, mely igen beszédes fogalom, hiszen szó szerinti jelentése nem más, mint egyenesen a (Szádh-igető) célra törni.
India másik kiemelkedő szent irata, a Vedánta-szútra szerint az univerzumnak anyagi és ható-oka a Brahman, a Végső Abszolút. Éppen ezért a jelenlegi anyagi teremtés, valamint a megelőző teremtések sokasága is mind az Ő akarata folytán ment végbe.

1 Mumuksutva: a megszabadulás erős vágya.